Szentháromság szobor története a 17 század végéig nyúlik vissza, az első emlékműveket a pestis áldozatainak tiszteletére készíttették. A jánoshalmi Szentháromság-szobor a város központi részén, a Béke téren helyezkedik el. Az 1940-es évek végéig ezen a területen volt Jánoshalma piactere, melyet a II. világháború után parkosítottak, így a Szentháromság szobor is elveszett a központi funkcióját. A Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban megtalálható az a levél, melyet Bornemisza Tibor plébános intézett a kalocsai érsekhez 1876. október 6-án, a szobor felállíttatásának ügyében. Az irat szerint a plébános útbaigazítást kért a művész személyét illetőleg, s az érsekség Bartalits Mihályt ajánlotta, azonban több forrás nem erősíti meg, hogy ez a szobor valóban az ő műve lenne. A talapzaton két vörös gránit tábla jelzi a készítés, valamint a felújítások dátumát és az adományozók nevét. A szobor 1877-ben készült három jánoshalmi lakos, Édes Imre, Kecskés János és Kovács József felajánlásából. 1934-ben özv. Édes Jánosné Almási Rozália, 2002-ben pedig dr. Dénes Enikő és férje Gidai János állíttatta helyre. A felújítást a kiskunfélegyházi Bozóki István kőfaragó és műkőkészítő készítette. A szobor homokkőből készült, kb. 5-5,5 m magas, három egységből áll: alsó része a talapzat, melyen egy oszlop, valamint négy szent álló alakja látható (Szűz Mária, Szent József, Szent János és Szent Imre). Az emlékművet a Szentháromság-ábrázolás koronázza meg.
Szűz Mária szobra frontálisan helyezkedik el. Hosszú alsóruhát, fölötte pedig palástot visel. Gazdagon redőzött ruhája, testét teljesen elfedi. Fején kendőt visel, haja csak egy vékony sávban tűnik ki alóla. Imára kulcsolt kezei a hívőkért való közben járást fejezik ki.
Mária balján látható Szent József szobra. A Szent Szűzhöz hasonlóan ő is palástot hord, a vállán átterítve, a bal karjával összefogva. Ruhája alól csak jobb lábfeje bukkan elő. Kezében liliomot tart, mely tiszta életére utal. Haja és szakálla rendezett, arca nyugalomról tanúskodik.
Keresztelő Szent János alakja teveszőr ruhában jelenik meg, mely bal vállán van átvetve, jobb vállát és felsőteste nagy részét szabadon hagyva. Jobb karját kissé behajlítja és attribútumát, a kagylót tartja a kezében, mely Jézus megkeresztelésének szimbóluma.
Szent Imre szobra a negyedik. A másik három szenttől eltérően ő magyaros ruhát visel: legfelül hermelines palástot, melyet még díszesebbé tesz az oldalán végigfutó prémszegély. A palást alatt a mentét paszománnyal díszítették. Jobb lába mellett a földön korona látható, oldalára kardot erősítettek, kezében pedig könyvet tart, a hátoldalán lévő kereszt alapján a Bibliát.
A szobor csúcsán, az oszlop tetején a Szentháromság ábrázolása látható. Az Atya és a Fiú hullámok fölött a Földet szimbolizáló gömbön ül, kifejezve ezzel, hogy Isten a világmindenség fölött uralkodik. A Szentlélek galamb formájában a két alak között lebeg. Krisztus felsőteste, az Atyáéval ellentétben fedetlen, ezáltal láthatóvá válik az oldalán lévő seb. Ugyanígy kitárt jobb tenyerén, valamint keresztet tartó bal kézfején is megjelennek keresztre feszítésének eme szimbólumai. A háromszög-motívum határozza meg a fő ábrázolás kompozícióját: az Atya feje mögötti háromszög alakja tér vissza a galambot övező fénycsóva formájában, a három isteni személy egysége pedig egy nagy háromszöget alkot.
Malustyik Mariann
Szűz Mária szobra frontálisan helyezkedik el. Hosszú alsóruhát, fölötte pedig palástot visel. Gazdagon redőzött ruhája, testét teljesen elfedi. Fején kendőt visel, haja csak egy vékony sávban tűnik ki alóla. Imára kulcsolt kezei a hívőkért való közben járást fejezik ki.
Mária balján látható Szent József szobra. A Szent Szűzhöz hasonlóan ő is palástot hord, a vállán átterítve, a bal karjával összefogva. Ruhája alól csak jobb lábfeje bukkan elő. Kezében liliomot tart, mely tiszta életére utal. Haja és szakálla rendezett, arca nyugalomról tanúskodik.
Keresztelő Szent János alakja teveszőr ruhában jelenik meg, mely bal vállán van átvetve, jobb vállát és felsőteste nagy részét szabadon hagyva. Jobb karját kissé behajlítja és attribútumát, a kagylót tartja a kezében, mely Jézus megkeresztelésének szimbóluma.
Szent Imre szobra a negyedik. A másik három szenttől eltérően ő magyaros ruhát visel: legfelül hermelines palástot, melyet még díszesebbé tesz az oldalán végigfutó prémszegély. A palást alatt a mentét paszománnyal díszítették. Jobb lába mellett a földön korona látható, oldalára kardot erősítettek, kezében pedig könyvet tart, a hátoldalán lévő kereszt alapján a Bibliát.
A szobor csúcsán, az oszlop tetején a Szentháromság ábrázolása látható. Az Atya és a Fiú hullámok fölött a Földet szimbolizáló gömbön ül, kifejezve ezzel, hogy Isten a világmindenség fölött uralkodik. A Szentlélek galamb formájában a két alak között lebeg. Krisztus felsőteste, az Atyáéval ellentétben fedetlen, ezáltal láthatóvá válik az oldalán lévő seb. Ugyanígy kitárt jobb tenyerén, valamint keresztet tartó bal kézfején is megjelennek keresztre feszítésének eme szimbólumai. A háromszög-motívum határozza meg a fő ábrázolás kompozícióját: az Atya feje mögötti háromszög alakja tér vissza a galambot övező fénycsóva formájában, a három isteni személy egysége pedig egy nagy háromszöget alkot.
Malustyik Mariann
