Elgondolkodtató - ez a város az otthonuk
A városunk polgárainak többsége szereti a tisztaságot és a rendet. Ezért fordít az Önkormányzat nagy figyelmet, és a szükséges pénzügyi forrásokat arra, hogy a köztereink egész évben gondozottak legyenek, és ezért kerülnek felújításra a középületeink. Ugyanakkor köztünk élnek azok is, akik ezt hatalmas ívben semmibe veszik. Nagyobb ünnepek, de gyakran egy sima hétvége után szétdobált szemét, üres üvegek, megrongált köztéri bútorok keltenek döbbenetet a jobb érzésűekben. Az elmúlt hétvégén készült felvételek tanúsága szerint a köztéri kukák 3-6 méterre voltak a buli helyszínétől, de ez nem jelentett semmit.
Manapság a másik gyakori, ugyancsak szomorú jelenség a járdák mellett szétdobált élelem. Kik ők, akik eldobálják az ételt? Gyerekek? Tudni kell, hogy a diákok 90%-nak, 10-ből 9 gyereknek, ingyenesen biztosítjuk a napi háromszori étkezést, tízórait, ebédet, uzsonnát, a város Diákélelmezési Konyháján. Nincs még olyan messze az idő, amikor azt láttuk a szüleinktől, nagyszüleinktől, ha véletlenül leesett egy falat kenyér, akkor felvették, és megcsókolták. Napjainkra egyesek nagyon messze kerültek ettől.
Ezek után a közterek, és a park gondozói nevében nem tudok köszönetet mondani azoknak, akik naponta, gyakran szombat-vasárnapra is adnak munkát, hogy helyettük is tisztán tarthassuk a városunkat! Nem tudok hálás lenni azért sem, hogy legalább nem törték össze az üvegeket és nem dobálták a növények közé!
De mindenképp elgondolkodtató, vajon otthon is ezt látják, otthon is így viselkednek a szemetelők, a rongálók, az ételt eldobálók? És otthon megengedik nekik? Csak mondom: ez a város az otthonuk.
Manapság a másik gyakori, ugyancsak szomorú jelenség a járdák mellett szétdobált élelem. Kik ők, akik eldobálják az ételt? Gyerekek? Tudni kell, hogy a diákok 90%-nak, 10-ből 9 gyereknek, ingyenesen biztosítjuk a napi háromszori étkezést, tízórait, ebédet, uzsonnát, a város Diákélelmezési Konyháján. Nincs még olyan messze az idő, amikor azt láttuk a szüleinktől, nagyszüleinktől, ha véletlenül leesett egy falat kenyér, akkor felvették, és megcsókolták. Napjainkra egyesek nagyon messze kerültek ettől.
Ezek után a közterek, és a park gondozói nevében nem tudok köszönetet mondani azoknak, akik naponta, gyakran szombat-vasárnapra is adnak munkát, hogy helyettük is tisztán tarthassuk a városunkat! Nem tudok hálás lenni azért sem, hogy legalább nem törték össze az üvegeket és nem dobálták a növények közé!
De mindenképp elgondolkodtató, vajon otthon is ezt látják, otthon is így viselkednek a szemetelők, a rongálók, az ételt eldobálók? És otthon megengedik nekik? Csak mondom: ez a város az otthonuk.